Minden a felye tetejére ált.Mintha egy hülye tinifilmbe csöppentem volna.Mindenki szerelmet vall nekem csak az nem akit én szeretnék és mint ha rémálomból rémálomba ébrednék fel.A kórház, a fiúk, tesóm, stb nem tudom már mit tegyek.csak egy dolog tart életben és az a barátság.
Az álmok szerte foszlanak,de új álmok szövődnek helyettük.Lehet álmaimban eddig veled voltam,de ez már más.Más célom lett az életben és már nem bánt amit miattad éltem át.Ezernyi fájdalom, ami bántott, de már végleg elszállt. Emlékeimben benne él a láng melyet ott hagytál de szívemből utolsó darabodat is töröltem. Már nincsnenk álmatlan éjszakáim melyeket át sírtam miattad és nem gondolok már arra mikor veled voltam. Igaz még néha rá nézek a képedre és elmerengek azon,vajon mi lenne ha nem így alakul a dolog,de rájöttem, csak nekem lenne rosszabb.
Az elmúlt napok nem voltak olyan rosszak a betegséget kivéve de nekiálltam aggódni,és még fél évig aggódok is majd.Lehet hogy műtét,na ne.Nem tudom mi lesz és ez aggaszt.de akár mi is legyen ki fogom bírni ha csak pár ember miatt is de mindenképp.
Hát megvolt a ballagás is.Borzasztó érzés volt látni és ezáltal egyre jobban tudni,érezni,vége.Ma van az érettségi első napja.Reméllem minden rendben megy majd az Andikának.Tegnap csodás napot töltöttem Barbival,szépszeművel és Zsoltival:)remek volt:D
Ballagás elött két nappal.Mindenki pörög csak engem hangol le.Sajnos nagyon érzékeny avgyok és nem tudom mit tudnék csinálni.fáj,hogy el kell ismét veszíttenem pár embert.Tudom ez az élet rendje,de valahogy mégis nagyon nehéz.Fájó szívvel el kell búcsúznom tőle és mindent meg kell tennem hogy a viszonyunk ugyan olyan jó legyen mint most.
Húsvét.Ünnep.Én valahogy még sem érzem annak.Anyuékkal nagyon jól elvagyok de tesómmal egyre rosszabb a helyzet.sok idő eltelt azóta,mióta utoljára írtam.Tesómnak van egy barátja és teljesen bekattant olyan,mintha egyedüli gyerek lennék a családban és ez így nem nagyon tetszik.Mondjuk néha jó de amikor kivagyok zárva a szobából,vagy feszengve megyek be a saját szobámba is az úgy nagyon nem tetszik nekem.de hát ez van ezt kell szeretni.Szerencsére barátaim mindenben támogatnak és csak egy szavamba kerül,hogy velük lehessek. Anyuék után nekem ők a legfontosabbak a világon.Imádom őket és köszönöm hogy vannak nekem.
Totálisan egyedül.egy csődtömegnek érzem maga.nem tudom már mit tegyek és csak attól félek,hogy ezen nagy nyomás miatt összeroppanok.nagyon nehezen bírom ezt már.idén Andika hagy magamra a suliban jövőre pedig Barbi int búcsút az iskola falainak.Egyedül maradok.NEm tudom mi lesz,de valahogy át kell vészelnem ezt is úgy mint anyennyi sok mindent eddig átvészeltem.NEm lesz már az,hogy bármikor mehetek Andikához ha valaki beszól,vagy ülhetek a folyosón barbival mert jövőre már neki is a legfontosabb az éretségi lesz.De ez van meg kell tanulnom egyedül boldogulni még akkor is ha nehéz.Fáj de mégis öröm, mert ha elmennek az azt jelenti hogy egy sikeres érettségin vannak túl és ennek csak örülni tudok majd.
Csalódás,csalódás,és csak csalódás de ez van ilyen az élet.Nem tudod ki az akiben tényleg megbízhatsz és ki az aki csak átver.Igaz,hogy rossz és ilyenkor nem tudod mit tegyél de ezért vannak a barátok akik mindig meletted állnak és segíttenek ha baj van.
Most minden szép.A boldogság árassza el szívemet egy pár napja.Szememben a szerelem csillog,de nem tudni meddig lesz ez így.Remélem sokáig.Megtaláltam azt az embert aki olyannak kedvel amilyen vagyok.Egy embernek hálával tartozok ezért és nem tudom,hogyan tudom neki valaha is viszonozni azt a sok szépet amit velem tett.Barbim köszönök mindent.
Már rég voltam ennyire depressziós mint most.A mai napon olyan vádakkal illettek amik nem voltak igazak de megalapozott gyanujuk sem ált fenn.ez engem nagyon megviselt.De nem csak ez,ami körülbellül egy hete kiderült egy vizsgálat során az még jobban mélyebbre rántott a depresszió küszöbén.Aszthmás vagyok.Nem tudom meddig lesz ez de remélem nem sokáig.remélem hamar vége lesz ennek az egész rémálomnak.
